092_f. és d.

- novemberben szeretnék meghalni.
az ég ibolyaszín kupolája magasan fénylik a két férfi felett. a késő ősz utolsó nekirugaszkodással búcsúzkodik. d. kisvártatva újra megszólal:
- úgy értem, majd.
- persze. - bólogat f. és a kabátzsebében megbúvó tartalék szotyiba markol.
- remélem sikerül. úgy értem, majd.
a nap olyan, mint egy festményen: fakó fehér fényének csak színe van, melege már semmi.
- szerinted mi hiányzik legjobban a világból? - kérdi d., bár az ereszkedő hangsúly nem kérdést, inkább kijelentést sejttet.
- soroljam? elegancia... nagyvonalúság... arányérzék... stílus... de leginkább, ami legjobban hiányzik ebből a kikúrt faszom világból: a türelem.