039_f. és d.

- képzeld. tegnap találkoztam a gyerekkori szerelmemmel.
- nem mondod! melyikkel?
f. hallgat.
- amelyik miatt felvágtad az ereidet?
f. tovább hallgat. d. zavarba jön: a nyomasztó hallgatás egyértelmű igen.
- és... és milyen volt? úgy értem... megváltozott?
f. rágyújt. leszívja, majd kifújja a füstöt.
- nem, nem változott meg. megöregedett, persze, mint mindenki. de a szeme, az ugyanaz.
- és? beszéltetek?
- nem. „felesleges erőltetni a kellemetlent...” - mondta bódy. persze nem erre, de mindegy.
f. kis füzetet vesz elő zakója belső zsebéből.
- fölírtam a múltkor egy rövid versemet. fölírtam, különben elillant volna. felolvassam? - kérdi vidáman.
- persze. - feleli d.