future? it's a place.

ül az ember a tábortűz kihúnyó rönkjei mellett a földön, terpeszben. savanyú füst száll föl az ég felé. lassan pöcögteti gitárját, és vernyogva énekeli el szomorúságát, ahogy jön. dallam, szöveg liberamente. a sivatag felől már hűvös szél kerekedik. az ember meg csak énekel, énekelget, gyatra szesztől támadt részegségéből kifelé jön, és ezzel együtt jön vissza az öntudat, a jelen súlya. az ének elmúlt barátságokról, elvesztett kincsekről és becsapott cimborákról szól, csempészélményekről, hontalan kalandorokról és olcsó nőkről. nyöszörög az ember, nyöszörög a gitár… és már nem is annyira szomorúak. hiszen ők ketten megmaradtak egymásnak. közben pedig vakítóan ragyognak a déli ég csillagképei…