021_f. és d.

péntek délután van, szeptember utolsó napja. a parkban kevesen vannak, még tart a tanítás. a padon két férfi ül.
- látod f., most olyan idő van, hogy szeretnék kiülni egy sziklaoromra, és lenézni a hegyről a patakvölgybe. keveset alszom mostanában.
f. lehúnyt szemmel válaszol.
- én pedig keveset nevetek.
- ilyen időket élünk.
- ilyen időket. - f. lehajtja fejét. - én úgy hívnám ezt a kort, az "önzés kora".
- te f., voltál-e már kurvával?
- voltam. de ez attól függ, mit értesz ez alatt.
- elmeséled?
d. feláll a padról és leporolja nadrágjáról a szotyihéjat. f. is feláll.
- miért? ... miért ne. de majd máskor.
néhány galamb röppen fel, szárnyukon, mint törött öntöttvason, csillan a nap fénye. a férfiak lassan elindulnak a belváros felé.