010_f. és d.

d. nem vette még fel a szemüvegét, az imént kelt csak fel. épp kiflit evett, teával, reggelire, bár már dél is elmúlt. odakinn zümmögött a nyár.
óvatosan felállt, és lassan közelebb lépett a falon pihenő légyhez. kezét hártahúzta, majd teljes erőből rávágott a fekete foltra.
a szög feje átütötte a bőrét és mélyen fúródott tenyerébe. d. értetlenkedve nézett le kezére: a lyukból cseresznyepiros vércsík indult el. ez a szó jutott eszébe: "stigma".